A kielégítési sorrend tulajdonképpen a felszámolás lényege (ki kit követően jut pénzhez). Ennél fogva a kérdést a hitelezők (egymással szemben és az adóssal szemben is) kellőképpen meg tudják bonyolítani. Jelen posztban kifejezetten a kielégítési sorrend leírására vállalkozunk.
A kielégítési sorrend a felszámolás során nem pusztán egy lista, ugyanis a követelések és a hitelezők maguk bonyolultak, nem lehet azokat feltétlenül könnyen besorolni különböző kategóriákba.
Első eleme a felszámolás költségei. A felszámolás költségeit önmagában viszonylag hosszan részletezi a Csődtörvény és e helyütt nem látjuk olyan lényegesnek, így külön nem tervezzük kifejteni.
A sorrend második eleme, tehát a felszámolás költségeit követő első számú követelés azok a követelések, amelyeket a felszámolás kezdő időpontja előtt zálogjoggal biztosítottak, ez azonban nem ennyire egyszerű. A felszámoló értékesíti a felszámolással érintett gazdálkodó szervezet vagyonát. Ennek során értékesíti a zálogjoggal terhelt ingatlanokat is, melyekből befolyt vételárból köteles kielégíteni a zálogjogosultakat (bizonyos sorrendben szintén, aminek az ismertetésétől az egyszerűsítés miatt szintén eltekintünk). Viszont elképzelhető, hogy olyan hitelezőknek, akiknek zálogjoggal biztosított volt a követelése, nem történt meg a teljes kielégítése az értékesítés során/azt követően. Így ezeket a követelések (amely hitelezőnek maradt fenn kielégítetlen követelése az értékesítést követően) a felszámolás költségeit követően kell kielégíteni. (Itt érdekes lehet az, ha a zálogtárgyat több zálogjog terheli egymást követően, de a zálogjogosultak sorrendjéről a Ptk. részletesen rendelkezik – csak jelentősen bonyolítja a kielégítés sorrendjét).
Csak ezt követően elégíthetőek ki a gazdálkodó szervezetet terhelő tartásdíj, életjáradék, kártérítési járadék, bányászati keresetkiegészítés, továbbá a mezőgazdasági szövetkezet tagja részére a háztáji föld vagy termény helyett adott pénzbeli juttatás (és itt tesszük hozzá, hogy ezeket jogerős bírósági vagy más határozatok határozták meg; valamikor el kell vágni a szálakat és itt mégiscsak jogutód nélküli megszűnésről van szó.
Ezt követően a kötvényen alapuló követelések kivételével, magánszemély nem gazdasági tevékenységből eredő más követelése jön a sorban (pl, de nem kizárólag a hibás teljesítésből, a kártérítésből, sérelemdíjból eredő követelések, a szakmában szokásos várható szavatossági vagy jótállási kötelezettségek felszámoló által számszerűsített összegét is ideértve), a kis- és mikrovállalkozás, a mezőgazdasági őstermelő követelése, valamint a Szövetkezeti Hitelintézetek Tőkefedezeti Közös Alapja azon követelései, amelyek azon alapulnak, hogy a Szövetkezeti Hitelintézetek Tőkefedezeti Közös Alapja a biztosított betéttel rendelkező betétesek jogutódjává, illetve követeléseik jogosultjává vált.
Majd a társadalombiztosítási alapok javára fennálló tartozások és az adók, valamint az adók módjára behajtható köztartozások jönnek, az általános közigazgatási rendtartásról szóló törvényen alapuló követelések, a közműdíjak, a társasházi közös költség és a Szövetkezeti Hitelintézetek Tőkefedezeti Közös Alapjának a d) pontban nem említett követelései és végül az egyéb követelések.
A késedelmi kamat és késedelmi pótlék, továbbá a pótlék és bírság jellegű tartozás a keletkezés idejétől és a jogcímétől függetlenül csak mindezeket követően kerül sorra.
És végül (és utolsó sorban) azok a követelések, amelyek jogosultja a gazdálkodó szervezet legalább többségi befolyással rendelkező tagja (részvényese), vezető tisztségviselője, a vezető állású munkavállaló, a fentiek közeli hozzátartozója, élettársa, illetve az adós többségi befolyása alatt álló gazdálkodó szervezet, valamint az adós ingyenes szerződései alapján kedvezményezett szervezet (személy).
A tanulság ebből az, hogy hitelezőként a gazdálkodó szervezetekkel szembeni követeléseinket (jelzáloggal) biztosítanunk kell (aminek a mellékkötelezettség – a jelzálogjog – megalapításakor van ugyan költsége, de pontosan a biztosíték érdekében kell megtenni ezt a lépést). Adósként a legfontosabb tanulság, hogy megfelelő időpontban kell megválasztani a csődeljárás vagy a felszámolási eljárás kezdetét (amennyire csak a lehetőségekhez mérten lehet).
Na és mi történik akkor, ha a vagyon az értékesítéskor vagy az értékesítést követően nem elegendő a követelések kielégítésére? Majd ezt is jól megírjuk valamikor.
